alabástrom fátyol áttetsző magányból kezdetleges szerkezet
ember valaha volt következetes béna betyár képekkel zsúfolt végtelen talány a házban a szellemtanyán
ingoványban süllyed szárnyal vadászmadár árnyal
az ablakon át a szobába zuhan koppan a falon a délután keserű pohár
bürök illata talán megbillent kép szétcsúszva a keretben befejezetlen
szanaszét a maradék álomjáték zöldes váladék minden pillanat ami megmarad megfagyott tajték elveszett ajándék a porban a napon száradva csontig és felbomlik az arányosság bizony ám az ólig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése